A ló háta és fara

A ló háta alapvetően a test többi részéhez viszonyított hossza alapján jellemezzük. Az ideális háthossz általában a hasznosítás függvénye: a lovassportokban leginkább a közepesen hosszú hát az ideális, míg a hidegvérű fajtáknál a nagy vonóerő kifejtése érdekében a rövid hát a kívánatos. A ló "farmotoros jármű": erejét, sebességét és teljesítményét nagyban befolyásolja a far alakja és izmoltsága. A hát és a far formája között nincs összefüggés: mindkét testtáj bármelyik formája kialakulhat egy-egy egyednél.

Dinnye alakú far és előreményedt hát:

• A dinnye alakú far ideális, mivel a gyors mozgást segíti. Az előremélyedt hát gyakran idősebb lovaknál jelenik meg. Hátaslovak esetében a hosszú hátizom és a hátcsigolyák fokozott terhelését vonhatja magával. Fogatlovaknál nem jelent problémát.

Lásd:

Vékony törzs:

• A vékony törzsű ló gyakran nem megfelelő teherbírású, hiszen kevés hely van testében a vérkeringési és légzőszervei számára.

Csapott far és ideálisan ívelt hát:

• A csapott far általában csak szépséghiba, bár bizonyos egyedek a hátulsó lábukkal gyakran belelépnek az elülső sarokvánkosba.

Lásd:

Vízszintes far és egyenes hát:

• Az ilyen farral rendelkező ló ugrásánál általában kevés erőt tud kifejteni, és gyakran egyensúlyi problémákkal küzd. Egyenes hát esetén a hát felső vonala majdnem vízszintes. Általában csak szépséghiba.

Ponythát:

• Az ilyen ló számára általában különösen nagy terhelés a lovas hordása, és mozgása is kötött az ideálishoz képest.