Lótípusok

A lovak között vérmérséklet alapján két csoprtba különíthetünk el: a hiddegvérűeket és a melegvérűeket.

• A hidegvérűek nagy testűek, igen erősek és nyugodt vérmérsékletűek. A melegvérűek élénk, kevsébé masszív csontozatú lovak, melyek tulajdonságaik föggvényében sokoldalúan hasznosíthatók. A melegvérűeken belül megkülönböztetjük a telivéreket (arab és angol telivér), melyek nemesek, gyorsak és szívosak. A közel- Keletről és Észak- Afrikából származnak, és a szélsőséges időjárás miatt igen ellenállók.
• A különböző lótípusok általában tudatos tenyésztés hatására jöttek létre. Ezeket hasznosítás szempontjából tudjuk leginkább osztályozni.
• A hátasló lovaglásra használt egyed. Háta szabályos és erős, lapockája dőlt, így hosszú és viszonylag alpos mozgású, ami a kényelmet szolgálja.A megfelelően izmolt far a sebesség és a jó ugróképesség szempontjából fontos.
• A hunter, más néven vadászló teste erősebb és kevésbé esztétikus, mint a többi hátaslóé. Mégis rendelkezik minden tulajdonsággal, melyre egy vadászaton szükség lehet: gyors, és kitűnően ugrik.
• A pólópóni kis testű ló. Gyors, fordulékony, robbanékony és engedelmes.( bár az utolsó állításunk nem feltétlen igaz egyetlen lóra sem.)
• A cob zömök testű, kissé rövid lábú, viszonylag kis méretű hátasló. Testfelépítésében átmenetet képez a rövid lábú, gömbölyded pónik és a hosszú lábú, arányos testalkatú lovak között.
• A sportpóni a nagyméretű sportlovak kisebb, szintén arányos felépítésű mása.
• A fogatló viszonylag meredek lapockájú, így jól felfekszik rá a hám. Jól izmolt, erős fara nagy erő kifejtését teszi lehetővé.
• A nehézigás erős csontozatú, acélos izomzatú, széles testű, kompakt felépítésű ló. Mindezen tulajdonságai nagy terhek vontatására teszik alkalmassá.