Ló s lovasa:

(Anne Stühle lovasedző naplójából)   2000. 12. 3. 

"Hideg fagyos napunk volt ma a lovardában, sokan lemondták a mai edzést, csak egy új lány jött el. A neve AnnaMarie. Mikor megláttam sejtettem, hogy nagyon ért a lovakhoz. De amikor Pegazus boxához ért kiabálni akartam neki: Ne menj ahhoz a lóhoz! De nem kiabáltam, mert elakadt a lélegzetem amikor Pegazus a lány üdvözlésre kidugta a fejét az ajtó felett és kedvesen horkantott a lánynak. Nem is akartam elhinni, hogy Pegazus, az a mindig is mogorva, vad és magának való ló csak egyszer is ember közelségét keresné. De most így volt. Kedvesen belefújt Annamarie hajába erre a lány fölkacagott. Pegazus hátrahőkölt.  Arra gondoltam vajon mikor hallott ez a ló nevetést utoljára. Hisz senki a közelébe sem ment soha, nemhogy még kacarászott volna. De Annamarie újra kinyújtotta felé kezét és ezúttal volt is benne valami. Pegazus lassan és biztosan elmajszolta és kedvesen megbökte a lányt, mintha csak kérne még. Lassan közeledni kezdtem feléjük. A lány hangosan köszöntött és bemutatkozott. Közöltem vele minden fontos tudnivalót és még egy kis forrócsokit is megittunk. Elmesélte, hogy már 6 éve lovagol és 14 éves. Azért jött ide lovagolni, mert az előző helyen az erőszak volt az uralkodó a lovon, ezt pedig ő nem akarta támogatni. Csodáltam milyen magabiztos és határozott. Úgy döntöttem, ha már ilyen jóban van Pegazussal nem is ülhet másra mint rá! Bár tudtam, hogy ez kockázatos is lehet hiszen régóta nem is ültek a zsémbe Pegazuson. De próba, szerencse. Annának nem mondtam erről semmit. Tudtam, hogy akit Pegazus kedvel, azt megtűri a hátán, bármilyen körülmények között.Mikor kisétáltak a fedelesbe és beállította magának a kengyelt csak ennyit mondtam neki: Vigyázz Pegazussal, soha ne menj az ugrásokhoz, mert azt különösen kedveli! Majd kacsintottam. Bevezette a lovat a pálya közepére és felendült a nyeregbe. Én a korlátnál álltam és feszülten figyeltem. De az idegességem megalapozatlan volt. Az edzés nagyon jól telt, Pegazus készségesebb volt, mint valaha. A vágóhídra ítélt lónak nem lett volna sok napja. Senkit sem tűrt meg a hátán egy versenyen történt baleset óta. Egy éve nem ült rajta senki. De Anna megtörte a jeget. Pegazus megbízott benne és ez volt a legfontosabb. ….”