Akhal- tekini

Vérmérséklet: melegvérű

Marmagasság bottal: kb. 155 cm

Szín: sárga, pej vagy fakó, különleges, rézszínű árnyalattal, ritkán palomino vagy szürke

Felépítés: finom fej, hosszú fülek, magasan illesztett nyak, dőlt vállak, hosszú hát, különösen hosszú lábak, rendkívül vékony bőrű és rövid szőrű fajta, vékony szálú sörénnyel és farokkal

Jellemzők: kitartó, ellenálló, szélsőséges körülmények között is komoly teljesítményre képes, intelligens, tehetséges ugró- és díjló, galoppversenyekre is alkalmas

Hasznosítás: hátaslóként

Származási hely: Türkmenisztán

Eredet: Kr. e.: 3000-2000 körül

Élettere: sivatag

Bővebben: A fajta türkmenisztánból származik, melynek címerállata és szimbóluma a mai napig. A fajta nevét a Kara-kum sivatag szélén található Akhal- oázisról, valamint az ott élt teke nevű törzsről kapta. Eredete ismeretlen, de a 3. típusú, Ázsiából származó ló utódjának tartják. A fajta kitűnő jármódokkal és kiváló ugróképeséggel rendelkezik. Használják versenylóként és újabban dijugratásban és díjlovaglásban is. A nyugati országok nem tartják alkalmasnak a teljesítménysportra, mivel kis méretéhez képest túl hosszú a háta. Az egyedek nyaka túl magasan illesztett, így a ló szája a lovas keze fölött van, ami megnehezíti a ló irányítását. Az akhal- tekini egyedi, felbecsülhetetlen értékű fajta. Megőrzését Türkmenisztán nemzeti kötelezettségnek tekinti. A tenyésztés központja Kr. e. 1000 óta Asgabat.

A Türkmének Büszkesége:

Különlegességek: Egy elmélet szerint nem az arab telivér, hanem az akhal- tekini a legrégebbi lófajta a világon. Hérodotosz ókori történetíró leírása szerint ugyanis a Xercész seregeiben szolgáló arabok tevéken. nem pedig lovakon ültek, míg volt egy szent hintó, amit tíz, valószínüleg akhal-tekini mén húzott. Az akhal-tekini száraz terméketlen vidéken őshonos, így nem csoda, hogy sokan a világ legellenállóbb és legszívósabb fajtájának tartják. Az akhal- tekini kevés élelmet, de viszonylag nagy fehérjemennyiséget igényel, ezért gyakori, hogy gazdája a takrmányként szolgáló árpába vajat és tojást is kever. Az akhal- tekinire számos uralkodó és birodalom tartott igényt: a perzsa Dareiosz király is rajongott értük, és állítólag Nagy Sándor kedvenc lova, Bukefalosz is ehhez a fajtához tartozott. Az akhal-tekinit a kínai, majd később a mongol és a török hadsereg is használta.